Tegnap reggel beugrottam késői műszak előtt a közeli alkatrészboltba egy elektronikusan is vezérelt termosztátért, ami az Octaviámban gallyra ment. Összeraktuk sikeresen a Volkswagen Tiguánt. Minden rendben ment, mint a karikacsapás vagy mint az... Munka híján megint idő előtt lépett az a szerelő, akivel dolgozom. Este zárás előtt érdeklődtem a szerviz mesternél, aki a műhelyben a góré, hogy zárás előtt kicserélhetem a termosztátot a saját kocsimban. Zárás előtt háromnegyed órával nekiestem a jószágnak, pedig még az egyik szerelő bizonytalanul rám szólt, hogy háromnegyed órával "lámpaoltás" előtt ne cseréljem az alkatrészt, mert időben úgyse lesz kész. Én úgy voltam vele, hogy akkor is összerakom és megmutatom annak a f*sznak, hogy képes vagyok rá. Különben őt tényleg ritkán bírom. 6 előtt 5 perccel végeztem a kocsimon! A régi termosztát - mai megállapításaim szerint - nem záródott rendesen. Tehát sikerült. Úgy gondoltam, hogy a lehetetlen az nem létezik. Aki olvassa soraimat, az vegye tudomásul, hogy amit a fejébe vesz az ember és hisz benne, el is képzeli azt, akkor előbb-utóbb bekövetkezik. Este pihentem, ma reggel konstatáltam, hogy tegnap este elfelejtettem kenyérért boltba menni. Ja, tegnap este valamikor elaludtam a laptopom előtt, mert reggel hajnali 1:54-kor arra ébredtem, hogy miért vakít a szoba lámpája. Még a múlt héten a kocsim vízelvezetőjét elől takarítottam a levelektől és amikor csavaroztam vissza a két első ablaktörlőt, a jobb oldalit túlhúztam és eltört. Ma már nem akart működni. Reggel miután munkahelyemen leparkoltam, nem akart az ajtóm becsukódni a kocsin. Kissé elfogott az idegesség és párszor emlegettem a gyártó anyját. Kihoztam a műhelyből egy csavarhúzót és megállapítottam, hogy a nyitás után nem áll vissza a zár nyelve. 1-2 próbálkozás után megcsúsztam és egy bő 5 centis karcolással belerondítottam a fényezésbe. Eszembe jutott mikor bátyámmal azon poénkodtunk, amikor otthon voltam legutoljára, hogy milyen béna voltam amikor is tavaly nyáron kiszakadt a fejem felett egy sátor tetejének a közepe építés közben, bátyám furcsán rám vetette pillantását és rá volt írva az arcára: "Ő...Richárd, az öcsém!". Ezek után csak arra gondoltam ironikusan, hogy ez a nap nem is kezdődhetne jobban. Egy rendőr vw touranon egy visszahívási akción dolgoztam. Rendkívül macerás feladat, ki kellett cserélnem a kipufogó gáz visszavezető szelep mechanikáján lévő fedelet, ami egy irtó szűkös helyen volt található. Miután sikerült, kérdeztem Michát, hogy miért nem ő csinálta, erre azt felelte csak, hogy: " Nincs kedvem, mert sok idegeskedéssel jár ez és beteg vagyok, meg vagyok fázva!". Szó mi szó, az előbbiben igaza volt. Szerelés közben volt 1-2 megjegyzésem az imént említett kocsihoz. Miután végeztem, egy vw crafteren dolgoztunk, amit eladásra szánt az autóház. Mindent le kellett ellenőrizni. Holnap a raktérben - ez egy kis teherautó - 3 ajtóban belső fedő elemet kell cserélnem, mert lukas mind, aztán az első lökhárító meg van törve az is csere lesz és azt hiszem ennyi. Ez után egy másik vw crafteren kellett kis szervizt véghez vinni és első féket cserélni. Sikeresen ezt is befejeztük aztán már csak takarítás volt soron. Miután hazajöttem lepihentem aztán háromnegyed 10 körül felébredtem és az első gondolataim közt az volt, hogy megint nem vettem kenyeret és túl sokat aludtam meló után. Ismét laptopom elé görnyedtem zenehallgatás és cikkek olvasása jóvoltából. Nem rég elugrottam az egyik itteni benzin kúthoz kajáért, mikor kiléptem az ajtón, nagyot néztem. Kb. 3 óra alatt úgy durván 7 centi hó esett. Hogy csúszott-e az út, hát, mint az állat..